Barion Pixel

FORGOT YOUR DETAILS?

Miközben sétáltam lefelé a dűnén, jött az operatőr és megkérdezte milyen érzés, hogy most az előző Wagas fesztivál győztes, Jim Nougarolles ellen fogok kiállni.
…sokk…Láttam korábban, hogy nagyon jó a fickó, de nem tudtam, hogy ő az.
A 30 indulóból sok világhírű pilóta jött el erre a versenyre, pl. Raul Rodriguez (Spo.), az „akrobatikus repülés keresztatyja”, az RR Acro Wings nevű ernyőmárka alapítója, testvére Felix Rodriguez (Spo.), idén az akro világranglistán 1. helyezett, unokatestvérük Horacio Llorens (Spo.), négyszeres akro világbajnok, Guinness világrekorder 568 átfordulásos infinity tumbling manőverével, idén eddig az acro világranglistán 2. helyezett, Marvin Ogger (Németo.), idén eddig az acro világranglistán 5. helyezett, Lino Oehl (Németo.), idén eddig az acro világranglistán 6. helyezett, Rafael Goberna (Brazília), idén eddig az acro világranglistán 8. helyezett, és még sokan mások, őket felismertem természetesen, de Jim-et nem. Ő valószínüleg főleg a föld közeli repülésben aktív, az előbb említett pilóták pedig a magasban akróznak és versenyeznek. A Wagas fesztivál pont azért egyedülálló, mert nem tó fölött zajlik a verseny a biztonságos körülmények megteremtése érdekében, mint az ebben a szakágban megszokott, hanem pár méterre a földtől, ami jócskán megnöveli a balesetveszélyt.

Na mindegy, gondoltam, én mindent beleadok a körömbe, abból baj nem lehet. Most egész jól teljesítettem az ízületi fájdalmaim ellenére, és a futam után a dombtetőn beszélgettem még egy kicsit Jimmel. Egyszer csak vigyorogva gratulál, hogy én nyertem a futamot. Hát mit ne mondjak, ez nagyon meglepett. ☺ Hiába, most hogy nem annyira erős a szél, a kis ernyő már nem is akkora előny. Jött ismét az operatőr, hogy mit szólok az eredményhez, amire elmondtam, hogy megdöbbentem, mert szerintem Jim ügyesebb pilóta, mint én vagyok.
A következő párbajoknál már kiemelkedően magas színvonalú produkciók következtek, nagyon inspiráló volt nézni, hogy hova lehet még fejlődni. Bár szívesen nézelődtem volna tovább, reméltem hamar sorra kerülök, mert kezdtem fáradni és a könyököm is nagyon panaszkodott. Hívtak is a következő /ötödik párbajomra. Mikor megláttam a következő ellenfelem, elmosolyodtam, mert azzal az emberrel kerültem össze, akinek az ernyőkezelése már az első naptól lenyűgözött, megtiszteltetés volt vele repülni. Az 5 perc után a pontozók is úgy látták, hogy ellenfelem teljesített jobban, így számomra a verseny itt véget ért. Egy kicsit sem bánkódtam, mert így is tovább jutottam, mint amire számítottam, plusz az utolsó futam önmagában élmény volt.
Ezután végre hátradőlhettem és élvezhettem a műsort. Az elődöntő és végül a döntő következett, ahol pazar teljesítménnyel kápráztatták el a nézőket a párbajozók.
A verseny ezennel le is zárult és megszületett az idei Wagas Fesztivál bajnoka. Az öt párbajommal én voltam a legtöbbet rajtoló pilóta aznap, ugyanis aki az A csoportból indult, a győzelemig maximum 3 futamot kellett teljesítenie. A nap végén sokan gratuláltak a rendezők közül. Elmondták, nagy meglepetés volt, hogy Jimet sikerült legyőznöm. Ezek jóleső szavak voltak, bár tudom, hogy sok tanulnivaló akad itt még számomra. Az a pilóta aki elvert, végül 3. lett. Sajnos a bajnok nevét nem tudom megírni, mert mint említettem, mindig mindent franciául konferáltak, a pontszámokról, helyezésekről meg a versenyről még egy papírka sincs kifüggesztve. Hogy pontosan milyen helyezést értem el, még nem tudom, de ha jól értettem a pontozási rendszert, akkor az első 10-ben kapok helyet, de ezt még nem szeretném elkiabálni, a következő napokban többet fogok tudni.
Az utolsó futam után nagyon hamar lebontották helyszínen a sátrat és a szervezők visszamentek a kempingbe. A bajnok avatás és díjkiosztó másnap (vasárnap) volt a gálarepülést követően, erről még írok egy bejegyzést ide.
Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a versenyt és drukkolt, sokat jelentett a támogatásotok!”
Jelentés a Wagas fesztiválról 4. részlet:

Mint ahogy azt az előrejelzés is jósolta, a második versenynapon (szombaton) sokkal enyhébb szélre ébredtünk, ami az én ernyőm számára is ideális volt. A szokásos reggeli készülődést követve ébredés után egy órával máris a parton voltam, alig vártam, hogy levegőbe kerüljek. Egy kis örömrepkedés után viszont gyorsan a földre kényszerültem. Az utóbbi években a dűne repkedéseknél többször előfordult, hogy a könyökömnél és vállamnál előjöttek ízületi gondok, hiszen jó szokásomhoz híven bemelegítés nélkül reppenek a levegőbe, és az elmúlt hideg szeles esős napok elősegítették a gyulladást. Hiába, én sem leszek fiatalabb. Miután földet értem, olyan fájdalmaim voltak, hogy a karomat alig bírtam megemelni, így kötelező kényszerpihenőt kellett tartsak, míg rám nem került a sor a versenyen. A következő fél órában csak nézegettem, ahogy a többiek futják a bemelegítő köreiket, majd kezdődött a verseny. Az ernyőmet felcsatolva gyorsan felhúzattam magam a dűne tetejére hogy végighallgassam az eligazításon, mi is az a párbajozás.
Nézzük a szabályokat: A és B csoportra osztották az addig elért pontok szerint a mezőnyt. Az A csoportban voltak azok, akik sok pontot gyűjtöttek az előző futamokban, a B-ben a kevésbé jól teljesítők. (A korábbi beszámolóimból már tippelhettek, hogy az utóbbiban kaptam helyet.) A csoporton belül mindig két pilóta párbajozott egymással és húzta a trükkjeit, melyet a zsűritagok közben pontoznak, és végül az került ki győztesként, akinek több pontja volt. Egy-egy futam után a győztesek mérték ismét össze a tudásukat. A B csoport kezdte a napot, és a csoport legjobb két versenyzője a szabályoknak megfelelően átjutott az A csoportba, amikor az így kibővült létszámú A csoport futamjai következtek, addig amíg csak egy pilóta maradt (a hegylakó…) 🙂
Miután az eligazításon a szabályokat ismertették, kihírdették a párbajozók listáját, az enyém volt az első menet:) Ellenfelem egy spanyol srác volt, akivel gyors lepacsizás, meg egy kis csevegés közben mentünk elfoglalni startpozíciónkat. Kezdődött a visszaszámlálás és indult is a futamunk. Bevetettem ismét teljes trükktáramat: síelés a homokban, helikós leszállások, szárnyföldérintők. Ami érdekes, hogy szinte mindenki ezeket a trükköket használja, de saját stílussal megfűszerezve mégis mindig máshogy néz ki. Az öt perc ismét gyorsan eltelt, aminek a végére még látványos ugrásokkal juttattam magam vissza a domb tetejére. Rövid kis várakozás után jött az eredményhirdetés: a magyar virtussal nem bírt el a spanyol temperamentum :D. Jöhetett ismét a váll meg könyékpihentetés, ugyanis az öt perces repülés közben nem fájt, de amint leszálltam, mozdulni alig bírtam. Lement két futam és ismét engem szólítottak, aminek kevéssé örültem, mert sokkal több pihenőre számítottam. Most egy francia ellenfelet fogtam ki. A napokban figyelgettem a pilótákat, hogy ki hogyan repül és ő egészen ügyesnek tűnt. Látszott a repülési stílusán, hogy sokat gyakorolt már a dűnén. Ismét felvettük a startpozíciónkat és indultunk is. Az 5 perc szemvillanás alatt eltelt. A végén felmentünk a dombtetőre, hogy megtudjuk az eredményt, mely szerint a pontozóknak jobban tetszett a én produkcióm. Harmadik versenytársam ismét egy francia pilóta volt . Nem volt nehéz franciát kifogni, mert a résztvevők 90%-a helyi volt. Európában kevés olyan homokdűne található, ahol az időjárási körülmények is adottak ahhoz, hogy a földközeli akrobatikus repülést gyakorolni lehessen, így ez egyáltalán nem volt meglepő. Ellenfelem egy nagyon széles ernyővel érkezett, ami annyi versenyelőnyt jelentett, hogy a szárnyvégeket nagyon könnyű volt letennie a földre. A futam elindult, de már az elején rosszul kaptam el a fonalat és semmi sem akart úgy összejönni, mint ahogy azt szerettem volna, így miután végeztünk, a dombtetőn leülve csalódottan néztem a többieket. Két futam után egyszer csak hallottam a nevem, hogy én vagyok a következő. Mint kiderült a kicsit bénázós köröm ellenére én kerültem ki győztesnek és ezzel kvalifikáltam magam az A csoportba! 🙂 Mivel csak franciául kommentáltak, néha lemaradtam egy-egy információról.

Miközben sétáltam lefelé a dűnén, jött az operatőr és megkérdezte milyen érzés, hogy most az előző Wagas fesztivál győztes, Jim Nougarolles ellen fogok kiállni.
…sokk…Láttam korábban, hogy nagyon jó a fickó, de nem tudtam, hogy ő az.
A 30 indulóból sok világhírű pilóta jött el erre a versenyre, pl. Raul Rodriguez (Spo.), az „akrobatikus repülés keresztatyja”, az RR Acro Wings nevű ernyőmárka alapítója, testvére Felix Rodriguez (Spo.), idén az akro világranglistán 1. helyezett, unokatestvérük Horacio Llorens (Spo.), négyszeres akro világbajnok, Guinness világrekorder 568 átfordulásos infinity tumbling manőverével, idén eddig az acro világranglistán 2. helyezett, Marvin Ogger (Németo.), idén eddig az acro világranglistán 5. helyezett, Lino Oehl (Németo.), idén eddig az acro világranglistán 6. helyezett, Rafael Goberna (Brazília), idén eddig az acro világranglistán 8. helyezett, és még sokan mások, őket felismertem természetesen, de Jim-et nem. Ő valószínüleg főleg a föld közeli repülésben aktív, az előbb említett pilóták pedig a magasban akróznak és versenyeznek. A Wagas fesztivál pont azért egyedülálló, mert nem tó fölött zajlik a verseny a biztonságos körülmények megteremtése érdekében, mint az ebben a szakágban megszokott, hanem pár méterre a földtől, ami jócskán megnöveli a balesetveszélyt.

Na mindegy, gondoltam, én mindent beleadok a körömbe, abból baj nem lehet. Most egész jól teljesítettem az ízületi fájdalmaim ellenére, és a futam után a dombtetőn beszélgettem még egy kicsit Jimmel. Egyszer csak vigyorogva gratulál, hogy én nyertem a futamot. Hát mit ne mondjak, ez nagyon meglepett. ☺ Hiába, most hogy nem annyira erős a szél, a kis ernyő már nem is akkora előny. Jött ismét az operatőr, hogy mit szólok az eredményhez, amire elmondtam, hogy megdöbbentem, mert szerintem Jim ügyesebb pilóta, mint én vagyok.
A következő párbajoknál már kiemelkedően magas színvonalú produkciók következtek, nagyon inspiráló volt nézni, hogy hova lehet még fejlődni. Bár szívesen nézelődtem volna tovább, reméltem hamar sorra kerülök, mert kezdtem fáradni és a könyököm is nagyon panaszkodott. Hívtak is a következő /ötödik párbajomra. Mikor megláttam a következő ellenfelem, elmosolyodtam, mert azzal az emberrel kerültem össze, akinek az ernyőkezelése már az első naptól lenyűgözött, megtiszteltetés volt vele repülni. Az 5 perc után a pontozók is úgy látták, hogy ellenfelem teljesített jobban, így számomra a verseny itt véget ért. Egy kicsit sem bánkódtam, mert így is tovább jutottam, mint amire számítottam, plusz az utolsó futam önmagában élmény volt.
Ezután végre hátradőlhettem és élvezhettem a műsort. Az elődöntő és végül a döntő következett, ahol pazar teljesítménnyel kápráztatták el a nézőket a párbajozók.
A verseny ezennel le is zárult és megszületett az idei Wagas Fesztivál bajnoka. Az öt párbajommal én voltam a legtöbbet rajtoló pilóta aznap, ugyanis aki az A csoportból indult, a győzelemig maximum 3 futamot kellett teljesítenie. A nap végén sokan gratuláltak a rendezők közül. Elmondták, nagy meglepetés volt, hogy Jimet sikerült legyőznöm. Ezek jóleső szavak voltak, bár tudom, hogy sok tanulnivaló akad itt még számomra. Az a pilóta aki elvert, végül 3. lett. Sajnos a bajnok nevét nem tudom megírni, mert mint említettem, mindig mindent franciául konferáltak, a pontszámokról, helyezésekről meg a versenyről még egy papírka sincs kifüggesztve. Hogy pontosan milyen helyezést értem el, még nem tudom, de ha jól értettem a pontozási rendszert, akkor az első 10-ben kapok helyet, de ezt még nem szeretném elkiabálni, a következő napokban többet fogok tudni.
Az utolsó futam után nagyon hamar lebontották helyszínen a sátrat és a szervezők visszamentek a kempingbe. A bajnok avatás és díjkiosztó másnap (vasárnap) volt a gálarepülést követően, erről még írok egy bejegyzést ide.
Köszönöm mindenkinek, aki figyelemmel kísérte a versenyt és drukkolt, sokat jelentett a támogatásotok!

Wagas Festival negyedik nap

TOP