Siklóernyő felépítése

Alapfelszerelés

A siklóernyőzéshez a következő felszerelés szükséges:

– siklóernyő
– kemény ülőlapos beülő
– fejvédő sisak
– mentőernyő
– magasságmérő, varió

Hasznos még az egész testet védő ruházat a horzsolások ellen, az erős túrabakancs a hegymászáshoz, 30m (800 N) kötél a fáról leereszkedéshez, térkép, GPS vagy iránytű a tájékozódáshoz, rádió adó-vevő vagy rádiótelefon a kapcsolatteremtéshez. Aki versenyeken indul, annak még egy fényképezőgépre is szüksége van.

A kupola

A kupola lényegében egy szárny alakú légzsák. Az alsó- és felsővitorlát bordák (20-60 db) tartják össze, melyek lyukasak, hogy a teljes szárny belsejében egyenletes légnyomás legyen. A “légzsák” beömlőnyílása a szárny belépőélén, pontosabban, egy kicsit a belépőél alatt helyezkedik el.

Az ernyő beömlőnyílásai és válaszfalai.

A szárny oldalsó végei felé a beömlőnyílásokat el szokták hagyni, ez a rész csak a bordákon lévő lyukakon keresztül “fújódik fel”.

A levegővel töltött szárny repülés közben. A belépőél mentén vannak a beömlőnyílások.

A szárnyvégek lenyúló részét stabilizátorlapnak hívják. Régebbi konstrukciójú ernyőknél ez valóban lap volt, mostanában inkább a szárnyhoz hasonlóan bordás, többrétegű. A stabilizátornak három funkciója van. Egyrészt, mint függőleges vezérsík az iránytartásért felelős, másrészt oldalirányban széthúzza, kifeszíti a szárnyat, harmadrészt a repülőgépek winglet-jéhez hasonlóan a szárny indukált ellenállását is csökkenti.

A bordák nem csak az alaktartásért felelősek, hanem ezekhez kapcsolódnak a zsinórok is, ezért a bordák a zsinórok kupolaterhelésének egyenletes elosztását is biztosítják.

Újabb konstrukciójú ernyőkön az alsó- és felsővitorlán, valamint a bordákon túl még különböző erősítő ún. vektor szalagok is találhatóak.

A kupola anyaga “kompozit” textil, azaz összetett szerkezetű, sok rétegű anyag. Kevlár, vagy dinemából álló 3-10mm száltávolságú négyzethálóból, poliamid, vagy poliészter szövetből, és különböző felületkezelési eljárásokból származó rétegekből áll (ezek általában vizesbázisú impregnálások). A sok réteg ellenére rendkívül vékony és könnyű. Súlya 25-50g/m2 (a normál papír 80g/m2!). Az összetett szerkezet oka, hogy ennek a könnyű anyagnak teljesen légzárónak, erősnek, víz-, alak-, kopás- és UV sugárzás állónak kell lennie. A könnyű anyagnak köszönhetően a teljes siklóernyő súlya (zsinórokkal együtt) csak 4-6kg. Jelenleg a legkönnyebb ernyők, melyek külön hegymászóknak lett kifejlesztve mindössze 1,5 kg-ot nyomnak.

A zsinórzat

A kupola alsó feléhez kapcsolódnak a zsinórok. Leggyakrabban a kupolára vart apró kis hevederfülekbe hurkolva csatlakoznak.

A kupolához kapcsolódó zsinórok általában a belépőéllel párhuzamos sorokba rendezettek. Ezeket a sorokat a belépőél felől “számolva” A, B, C soroknak nevezik (általában három sor szokott lenni). Az egy-egy sorból származó zsinórok nem mennek közvetlenül a beülőhöz, hanem csoportonként (2-4 db-ot) egyesítik őket, és onnan csak egy vastagabb zsinór megy tovább. Egyes típusoknál több ilyen egyesítő csomópont is van a beülő és a kupola között.

A hevederhez rögzített zsinórok.

A kupolától a beülőig 6-9 m szokott lenni a távolság. A zsinórok összhossza így 200-400m, ami jelentős légellenállást okoz. Ez az oka, hogy a versenyernyőkön speciális, nagyon vékony zsinórokat használnak, ezzel csökkentve a légellenállást. Természetesen ezek élettartama jóval rövidebb.

A zsinórok teherhordó anyaga kevlár, dynema vagy aramid. A teherhordó magot normál zsinóroknál egy védőburkolattal veszik körül. Az ilyen körszövött zsinórok átmérője 0,8-2mm közötti, szakítószilárdságuk 600-1500N. A versenyernyők zsinórjairól elhagyják ezt a körszövött védőréteget, így azok 0,25-0,7mm átmérőjűek, azonos szakítószilárdság, de lényegesen rosszabb kopás- és hajlításállóság mellett.

A képen látható sérült zsinórnál szétvált a burkolat, ezzel a belső teherhordó kevlár vagy dinema szálak láthatóvá válnak.

A zsinórok a használat során megnyúlhatnak, a víztől összemehetnek, ezért különleges igénybevételek (fára szállás, eső, stb.) után le kell ellenőrizni a zsinórok hosszát. Az egyszerű és gyors ellenőrzési módszer, amikor a két ernyőfél zsinórjainak hosszát hasonlítjuk össze. A pontos, hivatalos eljárás, amikor a kézikönyv adataival hasonlítjuk össze a mért zsinórhosszakat. Az általában megengedett eltérés 0,5-1 cm. Az utóbbi vizsgálatot évente kötelező végrehajtani.

Kormány- vagy fékzsinórok

A kilépőélhez kapcsolódó zsinórsor a fékfogantyúkhoz csatlakozik. A fékfogantyú egy vezetőgyűrűvel, vagy csigával van rögzítve a hevederhez, hogy mindig megtalálható legyen. A fékfogantyút meghúzva a szárny kilépőélét húzzuk le (hasonlóan a repülőgépek csűrőlapjaihoz, de az ernyő éle csak lefelé tud elmozdulni). Amelyik oldalon meghúzzuk a fékzsinórt, az ernyő arra kanyarodik. A két féket egyszerre meghúzva az ernyő lassabban repül, talán innen a név.

Függesztő heveder (gyorsító)

A kupoláról induló zsinórrendszer alsó végei és a beülő között teremt kapcsolatot a heveder (itt egy kicsit fogalomzavar van, mert a hivatalosan a beülőt is hevedernek hívják). A zsinórok a hevederszárakhoz apró, csavaros karabinerekkel (ún. milonokhoz) kapcsolódnak, míg a heveder a beülőhöz egy-egy nagy karabinerrel csatlakozik. A kupola egyes zsinór sorai (A,B,C) általában külön-külön hevederszárhoz csatlakoznak, a legtöbb típusnál a fülcsukáshoz tartozó zsinórok is külön hevederszárat kapnak, ezek általában azok az A hevederek, melyen csak egy zsinór van.

A kis “a”-val jelölt heveder a fülcsukó.

A siklóernyő sebességét a szárny állásszögének változtatásával tudjuk befolyásolni. Ezt a függesztő hevedereken elhelyezett csatokkal és csigákkal kombinált rendszerrel, egy lábbal működtethető “gyorsító” segítségével tudjuk elérni.

A gyorsító működtetése során az egyes hevederszárak egymáshoz viszonyított hosszát változtatjuk meg. Ha az ernyő első részéhez tartozó A-B zsinórokhoz csatlakozó hevederszárakat rövidítjük, akkor az ernyő első része lejjebb kerül, azaz csökken a szárny állásszöge. A lecsökkentett állásszög és megnövekedett sebesség miatt az ernyő karakterisztikája is változik. Idegessebb és mocorgóssá válik fejünk felett és instabilabbá válik. Turbulencia hatására könnyebben becsukódhat.

A zsinórhosszak (hevederszárak) változtatásával a szárnynak nemcsak az állásszöge, hanem alakja (profilja) is változtatható. Ezt a különböző gyártók különböző módon használják ki, ezért lehet látni olyan sokféle csigás-áttételes, mérlegkaros megoldást.

A mai modern fejlesztésű ernyőknél szinte kivétel nélkül csak ilyen trimmerrel találkozhatunk, amelyek működtetésével az ernyő sebességét kizárólag növelni tudjuk, és alapállapotban lassabban, az optimális siklásához tartozó állásszöggel, sebességgel halad az ernyő. Régebben használták az ún. hátsó trimmert, amely a hátsó hevederek felengedésével szintén gyorsította kupolát, de a kigyorsított állapotban bekövetkező veszélyhelyzeteknél ennek a trimmernek a visszaállítása az eredeti helyzetbe túl sok időt vett igénybe, további hátránya volt ennek a rendszernek, hogy a fékek magassága is változott a gyorsításkor. Ezért a gyárak inkább a lábbal működtethető rendszert kezdték el forgalmazni. Ennél ugyanis, ha lelépünk a gyorsítóról a kupola, azonnal visszaáll az eredeti helyzetbe.

A trim rendszerek fejlesztése nagy szakértelmet és mérnöki precizitást igénylő munka. A gyárak által használt különböző profilokhoz eltérő megoldásokat alkalmaznak a konstruktőrök. Ne próbáljunk új, általunk összekombinált ernyőt és trimmert alkalmazni mert ez a nálunk tapasztaltabb szakemberek munkája… .

Az AB hevederek hosszát változtató kétcsigás, lábgyorsítós