Beülő 

A repülés során az ernyő jelzéseit nemcsak a fékek, hanem a beülő a mozgásai is továbbítják a pilóta felé. Ezért sok más egyéb szempont mellet lényeges, hogy a beülő felépítése és beállítása ennek megfeleljen. Ahogyan az ernyőknél, úgy a beülőknél is megtalálhatjuk a különböző kategóriákat. Ne felejtsük el, hogy a beülőnek nemcsak a levegőben, hanem a startnál és a leszállásnál is fontos szerepe van. Ha pl. egy beülő a viktoriánus korabeli kényelmet idézi, de nem lehet kiegyenesedni benne, vagy nem biztosítja a kapcsolatot az ernyővel, stb., stb., akkor nem biztos, hogy jó… Ugyanis néha futni is kell…

A beülők tárháza manapság óriási, gyártanak kezdőbeülőt nagy protektorral, kifordítható beülőt kis súllyal, azok számára akik szeretik a hegyeket mászni, pondrós beülőt mely kicsit egy kenura hasonlít lábburkolattal és meghosszabított hátrésszel a sokkal kissebb légellenálás végett, azok számára akiknek fontos a teljesítmény. …

Az első képen egy szivacsprotektoros beülő, a másodikon egy kifordítható légprotektoros rugós, a harmadikon egy versenybeülő pondróval és meghosszabbított hátrésszel.

Míg a kezdőknek elsősorban a komplex védelem, a kezelhetőség és kényelem az elsődleges, a profiknál már lényeges szempont a légellenállás és a variálhatóság is.

Nem elhanyagolható szempont a passzív biztonság sem. Start közben, hátszeles leszállásoknál, fára szállásoknál komoly sérülésektől mentheti meg gerincoszlopunkat a beülő hátába szerelt ütéstompító – a protektor.

Ma már nagyon komoly védelmet nyújtó, 10-30 cm vastag szivacsból és üvegszálas műanyag lemezből álló protektorokkal szerelik a beülőket. Egyes típusok légzsákos protektorral vannak ellátva, melyeg egy vagy több, a levegőt benttartó kamrával vannak ellátva. Ezek általában a menetszéltől fújódnak fel. A legújabb légzsákos beülők gamrái egy fémrugót is tratlamaznak, melyek a beülőt már a strat előtt is a felfújt állapotban tartják, ezzel biztonságot nyújtva már a startnál is. A nem rugós légzsákos beülőt kezdőknek nem ajánljuk.

Szivacsprotektor, carbon ülőlappal

Fontos a beülő beállítása is. Ez függhet repülési stílusunktól, gyakorlottságunktól, testtartásunktól és a testalkatunktól is.

Ha a felfüggesztési pont viszonylag közel van a súlypontunkhoz (tehát alacsonyan van) akkor jobban “rángat” az ernyő, mert szinte azonnal észleljük a kupola mozgásait, és ez a testsúllyal való kormányozhatóságot is nagymértékben növeli. Az ilyen beülőt általában az aktív stílusban repülő, testsúlyukat használó tapasztaltabb pilóták kedvelik.

Ha a felfüggesztési pont magasan, tehát távol van a súlypontunktól, akkor stabilabbnak érezzük az ernyőt. Ez persze azt is jelenti, hogy a kupola jelzéseit kevésbé és késve érezzük. Az ilyet inkább csak kezdőknek ajánlom.

Nagyon fontos a felfüggesztési pontok egymástól való távolsága. Ha a két karabiner közel van egymáshoz, akkor szintén kevésbé lesznek érezhetőek az ernyő jelzései. Sok pilóta nagy előszeretettel húzza feszesre a mellhevedert. Ez azért veszélyes, mert így az ernyő függőleges tengely körüli forgatónyomatéka a pilótára erősen lecsökken. Ami a gyakorlatban azt jelentheti, hogy egy csukódás esetén könnyebben belecsavarodhatunk a hevederbe. Ha valaki még ehhez ráadásul nyújtott testtartással repül (ami egyáltalán nem baj), akkor a megnövekedett tehetetlenségi nyomaték még inkább növeli a becsavarodás veszélyét. A helyes beállításnál az ernyőt rögzítő karabinerek kb. vállszélességben vannak.

Szokjuk meg a testsúlykormányzást és a veszélyhelyzetekben ne a külső tényezőkben, hanem a megelőzésben és a helyes korrekcióban, tehát a belső tényezőkben bízzunk.

A start előtt minden esetben győződjünk meg arról, hogy a csatok és karabinerek be vannak-e csatolva. Próbáljuk következetesen mindig ugyanabban a sorrendben bekapcsolni ezeket, így egy idő után ez a procedúra készséggé válik.

A biztonságunkat nem a feszesre húzott hevederek, hanem a helyesen beállított, repülési stílusunknak megfelelő beülő garantálja.

A beülőkön alkalmazott hevederek, csatok szakítószilárdsága minimum 10 000N szokott lenni.

Csatok, karabinerek

A beülőn található hevedereket csatok segítségével tudjuk összekapcsolni.

Ez utóbbinak előnye, hogy nem lehet rosszul bekapcsolni és veszély esetén (pl. vízre szállás) gyorsan ki is lehet kapcsolni. A mai legmodernebb beülőkön már ún. biztonsági inkompatíbilis csatok vannak, ami azt jelenti, hogy pl. a combheveder csatjait csak a megfelelő helyre tudjuk bekapcsolni. Tehát más típusú csat van a mellhevederen, így még véletlenül sem lehet rossz helyre csatolni. A legtöbb beülőn olyan hevederek vannak ahol a mellhevedert csak akkor lehet összekapcsolni, ha egy közbenső tagot is beiktatunk. Ez a heveder a két láb közül jön fel, tehát ha elfelejtenénk bekapcsolni a combhevedert, akkor sem tudunk kicsúszni a beülőből.

A karabinerek kötik össze a beülőt az ernyővel. Régebben hegymászásban használt csavaros karabinereket alkalmazták, de ma már kifejezetten ernyős karabinereket használunk. Ezek lényege, hogy a sajátos alakjukból következően a hevederek jól felfekszenek, és nem tudnak ide-oda csúszkálni.

A függesztő karabinereket mindig a nyelvükkel kifelé akasszuk be a beülőbe.

Biztonsági záras “Titán” karabiner